Diogenész egy alkalommal fényes nappal meggyújtotta a lámpását s úgy ment végig az úton.
- Mit cselekszel? - kérdezték s gyanakvó szemmel nézték: nem őrült-e?
- Keresem az embert! Isten napjának fénye nem elégséges, olyan kevés az ember. Lámpással keresem, s nem találom. Látok két lábon járó, beszélő, gondolkodó lényeket, embernek nevezik magukat, de tévednek. Én találtam gyilkosokat, rablókat, hazugokat, uzsorásokat, dorbézolókat, istentagadókat, kevély tudósokat, buta gőgösöket, Kain lelkeket, de embert nem! Nincs, nincs ember. Csődbe jutott a természet.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése