Mivel a Mester tanítása nem tetszett a kormánynak, kiutasították hazájából. A tanítványoknak, akik azt kérdezték, hogy volt-e valaha is nosztalgiája, nemmel válaszolt.
- De ez szinte embertelen, ha valakinek nem hiányzik a szülőföldje - tiltakoztak a tanítványok.
- Nem vagy többé száműzetésben - felelte erre -, ha rájössz, hogy az egész teremtés az otthonod.
(AdeM)
A metodista egyház egyik alapítója, John Wesley, mondta:
- Az egész világ a parókiám.
Az Írás az én hazám s innen nem tudnak száműzni. Otthon voltam a FIKÉ-ben , otthon vagyok a Cserealján és remélem, hogy sosem sikerül senkinek kiűzni hazámból.
2010. június 16., szerda
Keresztyén durvaság
A tanítványok legnagyobb szégyenkezésére azt mondta egyszer a Mester egy püspöknek, hogy a vallásos emberekben van valami természetes hajlam a durvaságra.
- Miért? - sürgették a tanítványok, miután a püspök eltávozott.
- Mert nagyon is könnyedén feláldozzák a személyeket valamely cél érdekében - mondta a Mester.
A cél szentesíti az eszközt?
- Miért? - sürgették a tanítványok, miután a püspök eltávozott.
- Mert nagyon is könnyedén feláldozzák a személyeket valamely cél érdekében - mondta a Mester.
A cél szentesíti az eszközt?
2010. június 14., hétfő
Átalakulás
A tanítványnak, aki állandóan panaszkodott másokra, azt mondta a Mester:
- Ha békét akarsz, keresd a változást magadban, ne másokban. Könnyebb a lábadat védeni egy szandállal, mint szőnyeggel borítani az egész földet.
(AdeM)
- Ha békét akarsz, keresd a változást magadban, ne másokban. Könnyebb a lábadat védeni egy szandállal, mint szőnyeggel borítani az egész földet.
(AdeM)
2010. június 11., péntek
Valóban
"Minden nap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik, de mindig születik valami új, amiért érdemes élni és küzdeni."
Hérakleitosz, ókori görög filozófus
Ma, a művészetisek ballagásán hallottam ezt az idézetet s gondolkodóba ejtett.
Hérakleitosz, ókori görög filozófus
Ma, a művészetisek ballagásán hallottam ezt az idézetet s gondolkodóba ejtett.
2010. június 9., szerda
Egy másodperc
- Létezik egyáltalán egy percnyi bölcsesség? - kérdezte a tanítvány.
- Természetesen - mondta a Mester.
- De egy perc az túlságosan rövid?
- 59 másodperccel hosszabb a kezdeténél.
A Mester később azt kérdezte a meghökkent tanítványtól.
- Mennyi ideig tart megpillantani a holdat?
Elképedt tanítványaihoz azután így szólt a Mester:
- Hát akkor minek a több éves lelki küszködés?
Szemünk kinyílása egy életen keresztül tarthat. A látás egy pillanat műve.
(AdeM)
- Természetesen - mondta a Mester.
- De egy perc az túlságosan rövid?
- 59 másodperccel hosszabb a kezdeténél.
A Mester később azt kérdezte a meghökkent tanítványtól.
- Mennyi ideig tart megpillantani a holdat?
Elképedt tanítványaihoz azután így szólt a Mester:
- Hát akkor minek a több éves lelki küszködés?
Szemünk kinyílása egy életen keresztül tarthat. A látás egy pillanat műve.
(AdeM)
Virrasztás
- Van valami, amit én magam tehetnék, azért, hogy elnyerjem a megvilágosodást?
- Körülbelül annyit, amennyit azért tehetsz, hogy a nap reggel felkeljen.
- De akkor mi haszna van a lelkigyakorlatoknak, amelyeket kötelezővé teszel számomra?
- Hogy biztosan ébren legyél, amikor a nap kezd felkelni.
(AdM)
- Körülbelül annyit, amennyit azért tehetsz, hogy a nap reggel felkeljen.
- De akkor mi haszna van a lelkigyakorlatoknak, amelyeket kötelezővé teszel számomra?
- Hogy biztosan ébren legyél, amikor a nap kezd felkelni.
(AdM)
2010. június 7., hétfő
Impulzusok
Ezen gondolatok járnak eszembe mostanság.
Áldott emlékezetű Visky Feri bácsi mondotta hajdanán:
- Szeretteim, vigyázzatok, mert ahogy éltek, azt megérzik a kinai keresztyének is.
Egy bölcs ember mondta:
- Mennyi minden van itt, amire nekem nincs szükségem!
Áldott emlékezetű Visky Feri bácsi mondotta hajdanán:
- Szeretteim, vigyázzatok, mert ahogy éltek, azt megérzik a kinai keresztyének is.
Egy bölcs ember mondta:
- Mennyi minden van itt, amire nekem nincs szükségem!
Diogénesz lámpása
Diogenész egy alkalommal fényes nappal meggyújtotta a lámpását s úgy ment végig az úton.
- Mit cselekszel? - kérdezték s gyanakvó szemmel nézték: nem őrült-e?
- Keresem az embert! Isten napjának fénye nem elégséges, olyan kevés az ember. Lámpással keresem, s nem találom. Látok két lábon járó, beszélő, gondolkodó lényeket, embernek nevezik magukat, de tévednek. Én találtam gyilkosokat, rablókat, hazugokat, uzsorásokat, dorbézolókat, istentagadókat, kevély tudósokat, buta gőgösöket, Kain lelkeket, de embert nem! Nincs, nincs ember. Csődbe jutott a természet.
- Mit cselekszel? - kérdezték s gyanakvó szemmel nézték: nem őrült-e?
- Keresem az embert! Isten napjának fénye nem elégséges, olyan kevés az ember. Lámpással keresem, s nem találom. Látok két lábon járó, beszélő, gondolkodó lényeket, embernek nevezik magukat, de tévednek. Én találtam gyilkosokat, rablókat, hazugokat, uzsorásokat, dorbézolókat, istentagadókat, kevély tudósokat, buta gőgösöket, Kain lelkeket, de embert nem! Nincs, nincs ember. Csődbe jutott a természet.
Megvilágosodás
Tanítvány:
- Mi a különbség a tudás és a megvilágosodás között?
Mester
- Ha tudásod van, fáklyát használsz, hogy mutassad az utat. Amikor megvilágosodtál, te magad leszel a fáklya.
- Mi a különbség a tudás és a megvilágosodás között?
Mester
- Ha tudásod van, fáklyát használsz, hogy mutassad az utat. Amikor megvilágosodtál, te magad leszel a fáklya.
Confessio
Úgy szeretem a Cserealját, hogy el nem felejthetem a FIKE –t!
Hogy érzed magad a Cserealján? – elég gyakori kérdés. Nem hiányzik a FIKE (Főiskolás Ifjúsági Keresztyén Egyesület)? Nem hiányolnak az egyetemisták? Megszoktad gyülekezetben? Ilyen kérdésekkel ostromolnak mostanában.
Ezek az emberek nem ismerik Pál határozott kijelentését: “de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Fil 3,14)? Dehogynem tudják, csak hát józan emberi ésszel gondolkodnak, hiszen ők is emberből vannak. Nem könnyű a váltás. Emberek a szívemhez nőttek a FIKE - ben (korábbi szolgálati helyem, ahol 2 évet szolgáltam), én is beloptam magam akaratlanul az ő szívükbe. Hosszabb időszakra rendezkedtünk be, 4 évre terveztük, mert hát arról volt szó „szóban”. És jött az érvágás, jött a kinevezés fentről, elhelyeztek Cserealjára, lejárt a film, game over. De hol a hollywoodi happy end, nem lehet, hogy csak ennyit tartott volna a film. Eljött, „mert jönnie kell, az ítéletnap és szabad leszel.” (Ossian) Ítéletnapnak éreztem a búcsúzás napját, csak a szabadság maradt el. A fikések segítettek a költözködésben, a felszállásban. Búcsúzáskor összeölelkeztünk, kicsordultak a könnyeim, elfogytak a szavaim, intettem nekik s máris fordítottam el könnyeim. Biztos csodálkoztak, mert kemény jellemnek ismertek, nem érzelgősnek. Átszeltük a várost, elhagytam a várost, ahol éltem életem felét, 15 évet. A Felek tetőn újra eleredtek a könnyeim csendben, mellettem ülő édesanyám is elkezdett pityeregni, mert már nagyon régóta nem látta a fiát könnyezni.
„Varietas delectat” (a változatosság gyönyörködtet) - próbált vigasztalni valaki. Akkor hirtelenjében én is kívántam neki valamit magamban, de az nem tűr nyomdafestéket. Aztán kiderült, hogy tudtak valamit a régiek, amit én még nem. Jött a változatosság. Megérkeztem Cserealjára (final destination), az ifisek szeretettel vártak, legalábbis így mutatták, hiszen nekik is váltást jelentett Előd elmenetele és Előd érkezése. Azért nem mindegy, hogy melyik Előd, de ez érthető, ők hozzászoktak ex – Elődhöz. Azt azóta eltelt két és fél hónap s kezdjük megszeretni egymást, úgy látom. Még vannak freudi elszólásaim, hogy „nálunk a FIKE - ben ez így volt”. Erre az egyik ifis pontra tett, hogy fejezzem be az ilyen kijelentéseket, mert most a Cserealja kell legyen számomra a nálunk. Beláttam, hogy igaza van s azóta kerülöm az ilyen formulákat. Azért még fel – feltűnök fikés pólókba, a múltamat nem tagadhatom meg s az érzelmeimet. Közben kapom a visszajelzéseket, hogy mikor lesz cserealjás pólóm. Erre az egyszerű válaszom: amikor lesz cserealjás póló .
Veni, vidi, vici! (Jöttem, láttam, győztem) Számomra nincsenek akadályok, csak kihívások. Szép volt a FIKE – ben, de szép a Cserealján is. A kihívásokat itt is legyőztem s ez után is legyőzőm, amennyire tehetem. Summa summarum, összefoglaló vallomásom: „úgy szeretem a Cserealját, hogy el nem felejthetem a FIKE –t.”
2010 novembere , Marosvásárhely
Hogy érzed magad a Cserealján? – elég gyakori kérdés. Nem hiányzik a FIKE (Főiskolás Ifjúsági Keresztyén Egyesület)? Nem hiányolnak az egyetemisták? Megszoktad gyülekezetben? Ilyen kérdésekkel ostromolnak mostanában.
Ezek az emberek nem ismerik Pál határozott kijelentését: “de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Fil 3,14)? Dehogynem tudják, csak hát józan emberi ésszel gondolkodnak, hiszen ők is emberből vannak. Nem könnyű a váltás. Emberek a szívemhez nőttek a FIKE - ben (korábbi szolgálati helyem, ahol 2 évet szolgáltam), én is beloptam magam akaratlanul az ő szívükbe. Hosszabb időszakra rendezkedtünk be, 4 évre terveztük, mert hát arról volt szó „szóban”. És jött az érvágás, jött a kinevezés fentről, elhelyeztek Cserealjára, lejárt a film, game over. De hol a hollywoodi happy end, nem lehet, hogy csak ennyit tartott volna a film. Eljött, „mert jönnie kell, az ítéletnap és szabad leszel.” (Ossian) Ítéletnapnak éreztem a búcsúzás napját, csak a szabadság maradt el. A fikések segítettek a költözködésben, a felszállásban. Búcsúzáskor összeölelkeztünk, kicsordultak a könnyeim, elfogytak a szavaim, intettem nekik s máris fordítottam el könnyeim. Biztos csodálkoztak, mert kemény jellemnek ismertek, nem érzelgősnek. Átszeltük a várost, elhagytam a várost, ahol éltem életem felét, 15 évet. A Felek tetőn újra eleredtek a könnyeim csendben, mellettem ülő édesanyám is elkezdett pityeregni, mert már nagyon régóta nem látta a fiát könnyezni.
„Varietas delectat” (a változatosság gyönyörködtet) - próbált vigasztalni valaki. Akkor hirtelenjében én is kívántam neki valamit magamban, de az nem tűr nyomdafestéket. Aztán kiderült, hogy tudtak valamit a régiek, amit én még nem. Jött a változatosság. Megérkeztem Cserealjára (final destination), az ifisek szeretettel vártak, legalábbis így mutatták, hiszen nekik is váltást jelentett Előd elmenetele és Előd érkezése. Azért nem mindegy, hogy melyik Előd, de ez érthető, ők hozzászoktak ex – Elődhöz. Azt azóta eltelt két és fél hónap s kezdjük megszeretni egymást, úgy látom. Még vannak freudi elszólásaim, hogy „nálunk a FIKE - ben ez így volt”. Erre az egyik ifis pontra tett, hogy fejezzem be az ilyen kijelentéseket, mert most a Cserealja kell legyen számomra a nálunk. Beláttam, hogy igaza van s azóta kerülöm az ilyen formulákat. Azért még fel – feltűnök fikés pólókba, a múltamat nem tagadhatom meg s az érzelmeimet. Közben kapom a visszajelzéseket, hogy mikor lesz cserealjás pólóm. Erre az egyszerű válaszom: amikor lesz cserealjás póló .
Veni, vidi, vici! (Jöttem, láttam, győztem) Számomra nincsenek akadályok, csak kihívások. Szép volt a FIKE – ben, de szép a Cserealján is. A kihívásokat itt is legyőztem s ez után is legyőzőm, amennyire tehetem. Summa summarum, összefoglaló vallomásom: „úgy szeretem a Cserealját, hogy el nem felejthetem a FIKE –t.”
2010 novembere , Marosvásárhely
SOLA SCRIPTURA
SOLA SCRIPTURA
1. Hogyan emlékszel vissza a FIKÉ - be való érkezésedre?
Nagy titokzatossággal puhatolóztak a fikések utolsó éves koromban, 2 évvel ezelőtt, hogy mik a szándékaim, merre húzna a szívem tejológiai tanulmányaim után. Elárultam, hogy a szívem Marosvásárhelyre húz. Csak később fedték fel a titkot, hogy ők azt szeretnék , ha a FIKÉ-ben maradnék, persze ha a püspök úr is jóváhagyja. Aztán a kampány sikerrel járt, és én úgy könyveltem el, hogy az Úr akarata volt a kinevezés. Kétszeresen is haza érkeztem, nemcsak azért mert az Írás az én hazám, ott a hazám ahova Isten elrendel, hogy hirdessem az Igét; hanem azért is, mert nekem a FIKE már 1995-től otthonom, hazám volt, itt töltekeztem lelkileg heti rendszerességgel, itt találtam igaz barátokra, igaz közösségre. Itt a Cserealján már szólnak rám, mert még mindig így fogalmazok, hogy nálunk a FIKÉ-ben ez így és így volt. Sértődötten javítanak ki, hogy most már itt a Cserealján vagy nálunk. Beteljesedtek az ígéretek az életemben: gyönyörködj az Úrban és megadja szíved kéréseit (Zsolt 37,4), illetve szerelmesének álmában ad eleget (Zsolt 127,2). Beteljesedett az álom. Isteni időzítés, kairosz, pontosan akkor végeztem, amikor üres maradt a FIKE-lelkész hely. Évekkel korábban nem mertem volna erről álmodni, illúziónak, nagyravágyásnak tekintettem volna. Isten nemes feladatra méltatott. Öröm volt a szívemben, de ugyanakkor szent félelem fogott el. Uram, te nem ismersz eléggé, én nem tudok eleget tenni ennek a kihívásnak, túl nagy fába vágom a fejszémet vagy a fejszédet. Már vetettem le a saruimat, mert szent földre értem, én nem vagyok méltó, hogy elődöm, Bartos Károly, Karesz nyomába lépjek, hiszem számomra ő volt az etalon igehirdető, az erdélyi Billy Graham.
2. Mi volt számodra különösen fontos a FIKÉ - ben?
Fejlődtem én is, mint a púpos gyermek. Eleinte korábbi megfigyeléseimre alapozva születtek a fejemben irányvonalak. Eleinte az egyszerűségre törekedtem, az Igét próbáltam aprópénzre váltani, gyakorlativá tenni. Önmagamhoz híven direkt voltam. Nem a létszám érdekelt, hanem az Ige igazságának az eljuttatása a hallgatókhoz. Az ítéletet is ugyanúgy hirdettem, mind az örömhírt, sőt az ítéletet hangsúlyosabban, mivel tudom, hogy az óembert nem lehet simogatni, mert amúgy is hajthatatlan. Később fikések kritikáiból tanultam meg az igehirdetés mikéntjét, a rendszerezett felépítést. Később tanultam meg a gondolatok világos és érdekes kifejtését. Idő kellett míg megtanultam az emberekkel való bánásmódot, az odafigyelést az apró részletekre. Vigyáztam arra, hogy mindenki egyénien, autonóm módon harcolja meg a hit harcát, propagáltam a nyitottságot a másságra, mindenki szabadon, „testhez álló” –an gyakorolja hitét. E miatt eleven a FIKE, e miatt van élet benne, e miatt van élő párbeszéd a bibliaórákon, e miatt van virtuális párbeszéd a prédikációban. Az Isten Szentlelke különös módon munkálkodott, csodálatos közösséget formált. Hangsúlyt helyeztem a közösségépítésre, ne csak formálisan találkozzunk, ne csak a vallásunkat gyakoroljuk, hanem találkozzunk személyesen ne csak Istennel, hanem egymással is. Ennek érdekében sok mindent kitaláltunk. 2 évre visszagondolva nem jut eszembe egy olyan ötletem, amire a fikések ne lettek volna vevők. Őrültségeknek tűnő dolgokat is megvalósítottunk. Eleinte könnyebb eledellel táplálkoztunk, majd fokozatosabban egyre keményebbel. Szerveztünk evangélizációt, cursillot, elkezdtük az imaközösséget, mely kemény bázisa maradt a FIKÉ – nek. A szeretet kreatív, sok mindent kitalál azért, hogy az evangélium eljusson az emberekhez. Amit legfontosabbnak találok az az Ige elegyítetlen, tiszta hirdetése. Ez az alap, a központ, a többi csak következmény.
3. A két év alatt, amíg velünk voltál milyen változásokat láttál?
A két év alatt egy csodálatos romantikus – akció (ha van ilyen) film pergett le előttem. Isten romantikus szeretete áradt s ez csapott át időnként akcióba, mikor ez elkezdett küzdeni a Gonosszal. Emberek jöttek a szeretet, a hangulat miatt, itt ragadtak, s lassan kezdték belátni, hogy tarthatatlan az élethelyzetük, meg kell térniük a bűnből, Jézushoz kell fordulni. Következett az akció, a könnyek, a küzdelmek, a félelmetes éjszakák, megszakadt emberi kapcsolatok, korábbi barátok furcsa viszonyulása, gúnyolódás a kívülállók részéről, meg nem értés a család részéről s a végén a megnyugvás, a béke, melyet csak Ő adhat, a szeretet, mellyel átölelném az egész világot. A jó és a gonosz harca, akárcsak a mesékben. Emberek tértek meg, emberek szentelődtek meg, és azt is el kell mondjam, hogy volt olyan, aki látszólag nem változott meg noha kemény beszédeket hallgatott végig, és volt olyan is aki hátat fordított, mert azt mondta magában, hogy kemény beszéd, kicsoda hallgathatja, kit érdekel, hagyják, hogy éljem nyugodtan az életemet.
4. Mit gondolsz, hogy milyen úton kell továbbhaladnia a FIKÉ- nek a következő
években?
A FIKE a nonkomformizmus közössége volt a két világháború között, a rendszerváltás után „napjainkig”,melyben teret kapott a fiatalok szent és tiszta lázadása nemcsak a társadalom igazságtalansága ellen, hanem a megkövesedett, tartalom nélküli, csupán vallásos hitgyakorlat ellen. Az értelmiségi réteg hitbeli útkeresésének biztosított helyet a FIKE. A FIKE jelszava mindig is a SOLA SCRIPTURA volt. Nincs kompromisszum, az IGAZSÁGOT –ot kereste egyedül a Szentírás mércéje szerint. Ez sok viszályt szült, mert volt , akinek az értelmi képessége nem volt elegendő ahhoz, hogy felfogja az ezen a síkon zajló eszmecseréket. Az illetők vessenek magukra.
Úgy gondolom, hogy a FIKE nem szabad feladja ezt az irányvonalat, az IGAZSÁG keresését SOLA SCRIPTURA, egyedül a Szentírás zsinórmértékével értelmiségi síkon.
FIKE – közösség, testvéreim, barátaim, polgártársaim a Mennyben egyik mai igémmel áldalak meg: „Maga pedig a békességnek Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!” (2Thessz 3,16)
Maradok nonkomformista,
Marosvásárhely, 2009.10.07. Dőle Notrám
1. Hogyan emlékszel vissza a FIKÉ - be való érkezésedre?
Nagy titokzatossággal puhatolóztak a fikések utolsó éves koromban, 2 évvel ezelőtt, hogy mik a szándékaim, merre húzna a szívem tejológiai tanulmányaim után. Elárultam, hogy a szívem Marosvásárhelyre húz. Csak később fedték fel a titkot, hogy ők azt szeretnék , ha a FIKÉ-ben maradnék, persze ha a püspök úr is jóváhagyja. Aztán a kampány sikerrel járt, és én úgy könyveltem el, hogy az Úr akarata volt a kinevezés. Kétszeresen is haza érkeztem, nemcsak azért mert az Írás az én hazám, ott a hazám ahova Isten elrendel, hogy hirdessem az Igét; hanem azért is, mert nekem a FIKE már 1995-től otthonom, hazám volt, itt töltekeztem lelkileg heti rendszerességgel, itt találtam igaz barátokra, igaz közösségre. Itt a Cserealján már szólnak rám, mert még mindig így fogalmazok, hogy nálunk a FIKÉ-ben ez így és így volt. Sértődötten javítanak ki, hogy most már itt a Cserealján vagy nálunk. Beteljesedtek az ígéretek az életemben: gyönyörködj az Úrban és megadja szíved kéréseit (Zsolt 37,4), illetve szerelmesének álmában ad eleget (Zsolt 127,2). Beteljesedett az álom. Isteni időzítés, kairosz, pontosan akkor végeztem, amikor üres maradt a FIKE-lelkész hely. Évekkel korábban nem mertem volna erről álmodni, illúziónak, nagyravágyásnak tekintettem volna. Isten nemes feladatra méltatott. Öröm volt a szívemben, de ugyanakkor szent félelem fogott el. Uram, te nem ismersz eléggé, én nem tudok eleget tenni ennek a kihívásnak, túl nagy fába vágom a fejszémet vagy a fejszédet. Már vetettem le a saruimat, mert szent földre értem, én nem vagyok méltó, hogy elődöm, Bartos Károly, Karesz nyomába lépjek, hiszem számomra ő volt az etalon igehirdető, az erdélyi Billy Graham.
2. Mi volt számodra különösen fontos a FIKÉ - ben?
Fejlődtem én is, mint a púpos gyermek. Eleinte korábbi megfigyeléseimre alapozva születtek a fejemben irányvonalak. Eleinte az egyszerűségre törekedtem, az Igét próbáltam aprópénzre váltani, gyakorlativá tenni. Önmagamhoz híven direkt voltam. Nem a létszám érdekelt, hanem az Ige igazságának az eljuttatása a hallgatókhoz. Az ítéletet is ugyanúgy hirdettem, mind az örömhírt, sőt az ítéletet hangsúlyosabban, mivel tudom, hogy az óembert nem lehet simogatni, mert amúgy is hajthatatlan. Később fikések kritikáiból tanultam meg az igehirdetés mikéntjét, a rendszerezett felépítést. Később tanultam meg a gondolatok világos és érdekes kifejtését. Idő kellett míg megtanultam az emberekkel való bánásmódot, az odafigyelést az apró részletekre. Vigyáztam arra, hogy mindenki egyénien, autonóm módon harcolja meg a hit harcát, propagáltam a nyitottságot a másságra, mindenki szabadon, „testhez álló” –an gyakorolja hitét. E miatt eleven a FIKE, e miatt van élet benne, e miatt van élő párbeszéd a bibliaórákon, e miatt van virtuális párbeszéd a prédikációban. Az Isten Szentlelke különös módon munkálkodott, csodálatos közösséget formált. Hangsúlyt helyeztem a közösségépítésre, ne csak formálisan találkozzunk, ne csak a vallásunkat gyakoroljuk, hanem találkozzunk személyesen ne csak Istennel, hanem egymással is. Ennek érdekében sok mindent kitaláltunk. 2 évre visszagondolva nem jut eszembe egy olyan ötletem, amire a fikések ne lettek volna vevők. Őrültségeknek tűnő dolgokat is megvalósítottunk. Eleinte könnyebb eledellel táplálkoztunk, majd fokozatosabban egyre keményebbel. Szerveztünk evangélizációt, cursillot, elkezdtük az imaközösséget, mely kemény bázisa maradt a FIKÉ – nek. A szeretet kreatív, sok mindent kitalál azért, hogy az evangélium eljusson az emberekhez. Amit legfontosabbnak találok az az Ige elegyítetlen, tiszta hirdetése. Ez az alap, a központ, a többi csak következmény.
3. A két év alatt, amíg velünk voltál milyen változásokat láttál?
A két év alatt egy csodálatos romantikus – akció (ha van ilyen) film pergett le előttem. Isten romantikus szeretete áradt s ez csapott át időnként akcióba, mikor ez elkezdett küzdeni a Gonosszal. Emberek jöttek a szeretet, a hangulat miatt, itt ragadtak, s lassan kezdték belátni, hogy tarthatatlan az élethelyzetük, meg kell térniük a bűnből, Jézushoz kell fordulni. Következett az akció, a könnyek, a küzdelmek, a félelmetes éjszakák, megszakadt emberi kapcsolatok, korábbi barátok furcsa viszonyulása, gúnyolódás a kívülállók részéről, meg nem értés a család részéről s a végén a megnyugvás, a béke, melyet csak Ő adhat, a szeretet, mellyel átölelném az egész világot. A jó és a gonosz harca, akárcsak a mesékben. Emberek tértek meg, emberek szentelődtek meg, és azt is el kell mondjam, hogy volt olyan, aki látszólag nem változott meg noha kemény beszédeket hallgatott végig, és volt olyan is aki hátat fordított, mert azt mondta magában, hogy kemény beszéd, kicsoda hallgathatja, kit érdekel, hagyják, hogy éljem nyugodtan az életemet.
4. Mit gondolsz, hogy milyen úton kell továbbhaladnia a FIKÉ- nek a következő
években?
A FIKE a nonkomformizmus közössége volt a két világháború között, a rendszerváltás után „napjainkig”,melyben teret kapott a fiatalok szent és tiszta lázadása nemcsak a társadalom igazságtalansága ellen, hanem a megkövesedett, tartalom nélküli, csupán vallásos hitgyakorlat ellen. Az értelmiségi réteg hitbeli útkeresésének biztosított helyet a FIKE. A FIKE jelszava mindig is a SOLA SCRIPTURA volt. Nincs kompromisszum, az IGAZSÁGOT –ot kereste egyedül a Szentírás mércéje szerint. Ez sok viszályt szült, mert volt , akinek az értelmi képessége nem volt elegendő ahhoz, hogy felfogja az ezen a síkon zajló eszmecseréket. Az illetők vessenek magukra.
Úgy gondolom, hogy a FIKE nem szabad feladja ezt az irányvonalat, az IGAZSÁG keresését SOLA SCRIPTURA, egyedül a Szentírás zsinórmértékével értelmiségi síkon.
FIKE – közösség, testvéreim, barátaim, polgártársaim a Mennyben egyik mai igémmel áldalak meg: „Maga pedig a békességnek Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!” (2Thessz 3,16)
Maradok nonkomformista,
Marosvásárhely, 2009.10.07. Dőle Notrám
Apropo Trianon
A második Trianon
Már nagyon régóta foglakoztat a nemzettudat kérdése. Hogy lesz valakinek magyarságtudata? Így születik, nevelik, ráerőszakolják? Talán sikerült megfogalmaznom magam számára a választ. Viktor Frankl segített ebben. Ő azt mondja, hogy a tudattalanból törnek elő azon megnyilvánulásaink, amelyeknek folyamatát nem tudjuk követni. A nemzettudat születését előidézheti a nemzeti érték megismerése, személyes kapcsolat, közösség megélése, stb. Sok hatás egyszerre, váratlanul kiváltja, úgymond kirobbantja ezt az érzést. Ez valami olyasmi lehet, mint a repülő esetében a “point of no returning”. A repülő kerekeken száguld és egyszer csak, egy bizonyos ponton felszáll. A felszállás után már “képtelen” visszatérni. Magyarul: vagy érzések alapján lesz valaki magyar vagy csak szinleli.
A nemzeti tudat az ember egyik legmélyebb gyökere. Ezért tart össze emberi közösségeket. Erre a tudatra kultúra épül, hagyomány. A hagyománynak megtartó ereje van. Jung szerint bennünk van a kollektiv tudattalan, őseink világa. A nemzettudat megsértése sokszor váltott ki gyülöletet, gyilkosságot, háborúkat. Ez a tudat az ember egyik legmélyebb értéke. Az ember ösztönösen védi a nemzetét, harcol érette, adott esetben kész meghalni érte.
Bennünket határon túl, vagy Erdélyben élő magyarokat sok próba ért. Rendszerek, személyek, eszmék próbálták megingatni magyarságtudatunkat. Csiha Kálmán, nyugalmazott püspök úr írása gondolkodtatott el. Ő azt irja, hogy a diktatúrai börtönévek alatt a legfájóbb ütés az volt, amikor egy fogollyal közölték, hogy a felesége elvált. A szegény rabnak lehet ez volt az utolsó fogodzója, amiért érdemes lett volna kibírni a szenvedéseket. Az a tény, hogy a szeretett személy megcsalta, hűtlen lett hozzá sokszor öngyilkossághoz vezette az érintettet. Ez az ütés azért volt olyan fájdalmas, mert attól kapta, akit nagyon szeretett.
1989 után mi, határon túli magyarok azt hittük, hogy lejárt a külső, belső ütések kora. Arra kellett ráeszmélnünk, hogy téves reménykedés. Továbbra is értek bennünket az ütések, mégpedig fájdalmas ütések. Ezek az ütések azért voltak fájdalmasok, mert azoktól kaptuk, akiket nagyon szerettünk, az anyaországi magyaroktól.
A püspök úr 5 fájó ütést sorol fel. Az első az volt, amikor azzal kellett szembesülnünk, hogy bennünket határon túli magyarokat: oláhoknak, szerbeknek, tótoknak neveznek. A második nagy ütés az volt, amikor a II. világháború után a Szovjetúnió felajánlotta Magyarországnak Kárpátalját, de az első független magyar kormány nem igényelte Kárpátalját. A 3. ütés akkor következett be, amikor az Orbán-kormány kieszközölte a magyar igazolvány elkészítését. Az anyaországiak ellenpropagandát szerveztek, mert féltek, hogy beözönlünk saját országukba. A 4. ütés az volt, hogy az EU-s csatlakozás után a határon túli magyaroknak is ugyanúgy fel kellett mutatni az 500 eurot. Egyeseknek ráadásul vizumot kellett váltani. Az utolsó, a legfájóbb, a halálos ütés akkor volt, amikor a Magyarok Világszövetsége inditványozására szavazásra került sor: legyünk kettős állampolgárok vagy sem? A 10 millió magyarból kevesebb, mint 2 millió voksolt igennel.
December 5-e után kimondatott az orvosi diagnózis: az ország tetszhalott. Ne legyünk gonoszak, még mindig van közel 2 millió magyar, akik szeretnek bennünket, akik nem tudták leállitani az utolsó ütésre készülő kezeket. Megnéztem a tiltott “Trianon” filmet, olvastam magyarországi bocsánatkérő levelet. Határon túliak sok helyen gyülölettel viszonozták december 5.-ét. Érzem a levegőben a feszültséget.
Most nem akarok moralista lenni. Célom nem a szubjektiv véleményem közlése, hanem a nemzeti tudat érzelmének objektiv vizsgálata. Azt hiszem, hogy a fenti tények igazolják azt a felismerést, mi szerint az emberi cselekvés alapja az érzelem. Bátorkodom azt állítani, hogy a mindenkori ember története az érzelmek története.
Már nagyon régóta foglakoztat a nemzettudat kérdése. Hogy lesz valakinek magyarságtudata? Így születik, nevelik, ráerőszakolják? Talán sikerült megfogalmaznom magam számára a választ. Viktor Frankl segített ebben. Ő azt mondja, hogy a tudattalanból törnek elő azon megnyilvánulásaink, amelyeknek folyamatát nem tudjuk követni. A nemzettudat születését előidézheti a nemzeti érték megismerése, személyes kapcsolat, közösség megélése, stb. Sok hatás egyszerre, váratlanul kiváltja, úgymond kirobbantja ezt az érzést. Ez valami olyasmi lehet, mint a repülő esetében a “point of no returning”. A repülő kerekeken száguld és egyszer csak, egy bizonyos ponton felszáll. A felszállás után már “képtelen” visszatérni. Magyarul: vagy érzések alapján lesz valaki magyar vagy csak szinleli.
A nemzeti tudat az ember egyik legmélyebb gyökere. Ezért tart össze emberi közösségeket. Erre a tudatra kultúra épül, hagyomány. A hagyománynak megtartó ereje van. Jung szerint bennünk van a kollektiv tudattalan, őseink világa. A nemzettudat megsértése sokszor váltott ki gyülöletet, gyilkosságot, háborúkat. Ez a tudat az ember egyik legmélyebb értéke. Az ember ösztönösen védi a nemzetét, harcol érette, adott esetben kész meghalni érte.
Bennünket határon túl, vagy Erdélyben élő magyarokat sok próba ért. Rendszerek, személyek, eszmék próbálták megingatni magyarságtudatunkat. Csiha Kálmán, nyugalmazott püspök úr írása gondolkodtatott el. Ő azt irja, hogy a diktatúrai börtönévek alatt a legfájóbb ütés az volt, amikor egy fogollyal közölték, hogy a felesége elvált. A szegény rabnak lehet ez volt az utolsó fogodzója, amiért érdemes lett volna kibírni a szenvedéseket. Az a tény, hogy a szeretett személy megcsalta, hűtlen lett hozzá sokszor öngyilkossághoz vezette az érintettet. Ez az ütés azért volt olyan fájdalmas, mert attól kapta, akit nagyon szeretett.
1989 után mi, határon túli magyarok azt hittük, hogy lejárt a külső, belső ütések kora. Arra kellett ráeszmélnünk, hogy téves reménykedés. Továbbra is értek bennünket az ütések, mégpedig fájdalmas ütések. Ezek az ütések azért voltak fájdalmasok, mert azoktól kaptuk, akiket nagyon szerettünk, az anyaországi magyaroktól.
A püspök úr 5 fájó ütést sorol fel. Az első az volt, amikor azzal kellett szembesülnünk, hogy bennünket határon túli magyarokat: oláhoknak, szerbeknek, tótoknak neveznek. A második nagy ütés az volt, amikor a II. világháború után a Szovjetúnió felajánlotta Magyarországnak Kárpátalját, de az első független magyar kormány nem igényelte Kárpátalját. A 3. ütés akkor következett be, amikor az Orbán-kormány kieszközölte a magyar igazolvány elkészítését. Az anyaországiak ellenpropagandát szerveztek, mert féltek, hogy beözönlünk saját országukba. A 4. ütés az volt, hogy az EU-s csatlakozás után a határon túli magyaroknak is ugyanúgy fel kellett mutatni az 500 eurot. Egyeseknek ráadásul vizumot kellett váltani. Az utolsó, a legfájóbb, a halálos ütés akkor volt, amikor a Magyarok Világszövetsége inditványozására szavazásra került sor: legyünk kettős állampolgárok vagy sem? A 10 millió magyarból kevesebb, mint 2 millió voksolt igennel.
December 5-e után kimondatott az orvosi diagnózis: az ország tetszhalott. Ne legyünk gonoszak, még mindig van közel 2 millió magyar, akik szeretnek bennünket, akik nem tudták leállitani az utolsó ütésre készülő kezeket. Megnéztem a tiltott “Trianon” filmet, olvastam magyarországi bocsánatkérő levelet. Határon túliak sok helyen gyülölettel viszonozták december 5.-ét. Érzem a levegőben a feszültséget.
Most nem akarok moralista lenni. Célom nem a szubjektiv véleményem közlése, hanem a nemzeti tudat érzelmének objektiv vizsgálata. Azt hiszem, hogy a fenti tények igazolják azt a felismerést, mi szerint az emberi cselekvés alapja az érzelem. Bátorkodom azt állítani, hogy a mindenkori ember története az érzelmek története.
2010. június 2., szerda
Megvilágosodás
Egyszer a Mester elmesélte elhívásának történetét.
"Fiatal koromban minden éjfélkor egy hang riasztott föl a következõt kiáltva: "Agnus, kelj föl, mondd el az éjféli imát!" A hang hamarosan ismerõsöm lett. Egy éjjel azonban az történt, hogy más kiáltás ébresztett: "Agnus mester, kelj föl, mondd el az éjféli imát!" Megrémültem, reggelig nem hagytam abba a reszketést, és másnap is folyton gyötört a rémület. Talán rosszul hallottam, próbáltam nyugtatni szívemet, de a következõ éjjel megint megszólalt a hang: "Agnus mester!" Ettõl kezdve negyven napig sanyargattam magam, szakadatlanul imádkoztam, szûnjék meg a hang tõlem. Az ég kapuja azonban zárva maradt elõttem, és a hang nem hagyott békén. Akkor beletörõdtem a dologba."
"Fiatal koromban minden éjfélkor egy hang riasztott föl a következõt kiáltva: "Agnus, kelj föl, mondd el az éjféli imát!" A hang hamarosan ismerõsöm lett. Egy éjjel azonban az történt, hogy más kiáltás ébresztett: "Agnus mester, kelj föl, mondd el az éjféli imát!" Megrémültem, reggelig nem hagytam abba a reszketést, és másnap is folyton gyötört a rémület. Talán rosszul hallottam, próbáltam nyugtatni szívemet, de a következõ éjjel megint megszólalt a hang: "Agnus mester!" Ettõl kezdve negyven napig sanyargattam magam, szakadatlanul imádkoztam, szûnjék meg a hang tõlem. Az ég kapuja azonban zárva maradt elõttem, és a hang nem hagyott békén. Akkor beletörõdtem a dologba."
ASAP
ASAP. As Soon As Possible.
ASAP christian meaning: Always Say A Prayer.
So before you do anything , remember to ASAP. - C. P. Hia
Something happens when we pray:
Powers of evil lose their sway,
We gain strength, and fear gives way -
Therefore let us pray. - Anon
Prayer should be our first response
rather than our last resort.
Meditálás
Amikor a Mester meditálási gyakorlatra hívta a kormányzót, de az elfoglaltságaira hivatkozott, ezt válaszolta:
- Emlékeztetsz arra az emberre, aki bekötött szemmel indult a dzsungelbe, és túlságosan elfoglalt volt ahhoz, hogy levegye a kendőt a szeméről.
Amikor pedig a kormányzó időhiányra panaszkodott, a Mester ezt mondta:
- Nagy hiba azt gondolni, hogy a meditálást nem lehet időhiány miatt gyakorolni. Az igazi ok a gondolkodásunk zaklatottsága.
(Anthony de Mello nyomán)
Ui. Az Isten közelében levő ember kiegyensúlyozott. (Böjte Csaba)
Ha több a dolgom, többet imádkozom. (Luther Márton)
Elhanyagoltam a blogírást sok teendőm miatt, de ma rájöttem, hogy nem lehetek meg Anthony de Mello történetei nélkül.
Sűrűsödik a dolgom, tehát többet fogok meditálni. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
