Confessio

Úgy szeretem a Cserealját, hogy el nem felejthetem a FIKE –t!

Hogy érzed magad a Cserealján? – elég gyakori kérdés. Nem hiányzik a FIKE (Főiskolás Ifjúsági Keresztyén Egyesület)? Nem hiányolnak az egyetemisták? Megszoktad gyülekezetben? Ilyen kérdésekkel ostromolnak mostanában.
Ezek az emberek nem ismerik Pál határozott kijelentését: “de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Fil 3,14)? Dehogynem tudják, csak hát józan emberi ésszel gondolkodnak, hiszen ők is emberből vannak. Nem könnyű a váltás. Emberek a szívemhez nőttek a FIKE - ben (korábbi szolgálati helyem, ahol 2 évet szolgáltam), én is beloptam magam akaratlanul az ő szívükbe. Hosszabb időszakra rendezkedtünk be, 4 évre terveztük, mert hát arról volt szó „szóban”. És jött az érvágás, jött a kinevezés fentről, elhelyeztek Cserealjára, lejárt a film, game over. De hol a hollywoodi happy end, nem lehet, hogy csak ennyit tartott volna a film. Eljött, „mert jönnie kell, az ítéletnap és szabad leszel.” (Ossian) Ítéletnapnak éreztem a búcsúzás napját, csak a szabadság maradt el. A fikések segítettek a költözködésben, a felszállásban. Búcsúzáskor összeölelkeztünk, kicsordultak a könnyeim, elfogytak a szavaim, intettem nekik s máris fordítottam el könnyeim. Biztos csodálkoztak, mert kemény jellemnek ismertek, nem érzelgősnek. Átszeltük a várost, elhagytam a várost, ahol éltem életem felét, 15 évet. A Felek tetőn újra eleredtek a könnyeim csendben, mellettem ülő édesanyám is elkezdett pityeregni, mert már nagyon régóta nem látta a fiát könnyezni.
„Varietas delectat” (a változatosság gyönyörködtet) - próbált vigasztalni valaki. Akkor hirtelenjében én is kívántam neki valamit magamban, de az nem tűr nyomdafestéket. Aztán kiderült, hogy tudtak valamit a régiek, amit én még nem. Jött a változatosság. Megérkeztem Cserealjára (final destination), az ifisek szeretettel vártak, legalábbis így mutatták, hiszen nekik is váltást jelentett Előd elmenetele és Előd érkezése. Azért nem mindegy, hogy melyik Előd, de ez érthető, ők hozzászoktak ex – Elődhöz. Azt azóta eltelt két és fél hónap s kezdjük megszeretni egymást, úgy látom. Még vannak freudi elszólásaim, hogy „nálunk a FIKE - ben ez így volt”. Erre az egyik ifis pontra tett, hogy fejezzem be az ilyen kijelentéseket, mert most a Cserealja kell legyen számomra a nálunk. Beláttam, hogy igaza van s azóta kerülöm az ilyen formulákat. Azért még fel – feltűnök fikés pólókba, a múltamat nem tagadhatom meg s az érzelmeimet. Közben kapom a visszajelzéseket, hogy mikor lesz cserealjás pólóm. Erre az egyszerű válaszom: amikor lesz cserealjás póló .
Veni, vidi, vici! (Jöttem, láttam, győztem) Számomra nincsenek akadályok, csak kihívások. Szép volt a FIKE – ben, de szép a Cserealján is. A kihívásokat itt is legyőztem s ez után is legyőzőm, amennyire tehetem. Summa summarum, összefoglaló vallomásom: „úgy szeretem a Cserealját, hogy el nem felejthetem a FIKE –t.”

2010 novembere , Marosvásárhely