Az étteremben a pincértanuló egy egész malacsültet szolgál fel a vendégnek. A fõpincér figyeli, és nincs vele megelégedve: – Legközelebb, ha ilyen ételt tálal, legyen szíves a fülébe egy kis petrezselymet tenni, a szájába pedig citromkarikát. A farkára külön kössön egy arany szalagot. Megértette? – Hogyne, uram! De nem leszek úgy röhejes?
A mesterkéltség röhejes. A természetesség üdít. (dőlE notráM)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése