Tajuma no Kami a sógun vívómestere volt. Egy nap a sógun egyik testőre jött hozzá, hogy vívóleckét vegyen tőle.
- Alaposan megfigyeltelek – mondta neki Tajima no Kami -, és úgy látom, hogy magad is mestere vagy a kardnak. Mielőtt tanítványomnak fogadlak, mond meg nekem, hogy melyik mestertől tanultál?
A testőr azt válaszolta:
- Én még senkitől sem tanultam a vívást.
- Engem nem tudsz átejteni – mondta a vívómester. – Jó szemem van, és az még sosem csapott be.
- Nem akarok ellentmondani – válaszolta a testőr -, de én tényleg nem tudok semmit sem a vívásról.
A mester akkor vívott néhány percig a testőrrel s amikor abbahagyták, így szólt:
- Mivel azt mondod, hogy sosem tanultad még a vívást, hiszek szavadnak. De te akkor is valamiféle mester vagy. Mesélj magadról!
Talán azt mondom el – kezdte a testőr -, hogy gyerekkoromban azt bizonygatta nekem egy szamuráj, hogy az embernek sosem szabad félnie a haláltól. Ezért aztán mindig küszködtem a halál kérdésével, amíg az semmi idegességet sem okozott már bennem.
- Szóval ez az! – kiáltott Tajima no Kami. – A kardvívás végső titka is abban áll, hogy nem félünk a haláltól. Nincs szükséged más leckékre! Már mester vagy.
(Anthony de Mello nyomán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése