Volt egyszer egy fogadó, melyet Ezüst Csillagnak hívtak. A tulajdonos minden tőle telhetőt elkövetett, hogy minél több vendéget csábítván nyerseségessé tegye vállalkozását: a szállás kényelmes volt, a kiszolgálás szívélyes, és az árak elfogadhatóak, de mindhiába. Kétségbeesésében elhatározta, hogy kikéri egy bölcs tanítását.
Miután a bölcs végighallgatta bánatos történetét, azt javasolta, hogy változtassa meg a fogadó nevét.
- Az lehetetlen – mondta a fogadós. – nemzedékek óta Ezüst Csillag a neve, mindig is így ismerték az egész vidéken.
- Nem – állította a bölcs határozottan -, mostantól fogva Öt Harangnak fogod hívni, a bejárat felé pedig felakasztasz hat harangot.
- Hat harangot? Ez aztán az abszurdum. Ugyan már minek tenném?
- Csak próbáld ki, és meglátod – mosolygott a bölcs.
Nos, a fogadós megpróbálta. És a következőket tapasztalta. Aki csak elment a fogadója mellett, mind betért, hogy felhívja egy hibára a figyelmét, gondolván, hogy előtte még senki más sem vette észre. Bent azután kellemesen érintette őket a szívélyes kiszolgálás, és ottmaradtak egy kis felüdülésre, megadván ezzel a fogadósnak azt az anyagi sikert, amit korábban mindhiába keresett.
Kevés dolog van, amiben nagyobb örömünket lelnénk, mint a mások hibáinak kijavításában.
(Anthony de Mello nyomán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése